Idézet

,,Akarok rajzolni valamit, ami jelent valakinek valamit. Tudod, meg akarom rajzolni a vak hitet, az elmúló nyarat vagy csak egy pillanatát a tisztaságnak."
One Tree Hill

Ösztön

Az ösztön: Velünk született, genetikusan meghatározott ön- és fajfenntartó működés.
Mi az amit az ösztönökre lehet fogni, és miért vagyunk tényleg felelősek? Erről szól a Goldong Legyek ura című műve is többek között. Amikor nem józan eszeddel gondolkodsz, amikor nincsenek erkölcsi szabályok. Amikor beindul az "ön- és fajfenntartó működés".
Nem akarok mély filozófiai tartalmakba belemenni. Ez pont most egy alkoholmámoros buli miatt jutott eszembe. Köztudott, hogy az ilyen partikon olyan események történnek szimpla természetességgel amiken utána heteket lehet rágódni. Kérdezzük, hogy ki a hibás de ekkor még a 'hibás' szó hitelessége is megkérdőjeleződik. Az igaz, hogy nem vagyunk teljes, hétköznapi tudatában a dolgoknak, és előjön belőlünk az a bizonyos ösztön. Amikor hiányzik valaki akit szeretsz. És azt akarod, hogy legyen ott veled. És felhívod.
De másnap rájössz, hogy nem azt hívtad akiről azt gondolod, hogy szereted. Azt hívtad, akit régebben mélyen eltemettél magadban és hagytad, hogy az új események és emberek sokasága törölje ki belőled. Rádöbbensz, hogy még mindig ő kell és minden más csak pótlék. És fáj.
Amikor nem godolkodsz 'ésszerűen' hanem ösztönből cselekszel sok minden kiderülhet rólad amiről addig nem is tudtál. Ezért érdemes néha feszegetni határainkat, hogy jobban megismerjük önmagunkat.

Változás

Képzeld el, hogy van egy dolog amit imádsz csinálni. Ki tudsz benne adni mindent ami belülről nyom és akkor máris könnyebb. Különlegesnek érzed magad tőle, hozzád tartozik. Mikor nincs más, abba mindig menekülhetsz.Most képzeld el, hogy kevesebb időd jut rá. Hanyagolni kezded, sosem érsz rá. Ez addig fajul, míg egyáltalán nem foglalkozol vele. Mikor ismét nekikezdesz nagy elképzelésekkel, nem tudod megcsinálni. Nem megy úgy ahogy szeretnéd. És már nem érzed azt a tüzet mint régen. Ekkor már kedved sincs belekezdeni, de hiányzik.És eltelt egy fél év. Feladod vagy folytatod? Belekezdesz másba, de érzed, hogy nem az az ami hozzád tartozik. Hiányzik, de nem megy úgy ahogy szeretnéd. Már belekezdei is félsz, mert úgy érzed már nem vagy vele úgy mint régen. Valami megváltozik.

Amit muszáj

Reggel az az érzés, hogy nem pihented ki magad. Így kelsz fel, félálomban szürcsölöd a kávét, bízva abban, hogy lesz ami ébren tart. Észreveszed, hogy mindjárt elkésel, mikor elindulsz meglátod a buszt, majd őrült rohanásba kezdesz.
Zötykölődés a reggeli csúcsforgalomban, miközben hárman állnak a lábadon, de a füledben szól a zene, egy amit szeretsz. Becsusszansz a kapun csengő előtt, majd kezdődik az a 8 óra amin végig különböző unszimpatikus emberek dirigálnak és kérdezgetnek. Eleinte még mindig a reggeli kóma ül rajtad, később ezt felváltja a tompaság és egy újabb ok, amiért nem bírod felfogni miről is van szó. Százszor ránézel az órára, de a mutató csigalassúsággal halad.
Mikor végigszenvedted az összes órát, úgy érzed magad mint akin átment az úthenger. Kilépsz a napfénybe, hogy elbújj a suli mögött a haverokkal és megtépázott idegrendszeredet ápolgasd azzal a bizonyos füstölő dologgal. A hazafelé menő buszt lekésve üldögélsz még kicsit a megállóban magad elé révedve. Hazaérve előveszed a mirelit kaját a hűtőből és a jégdarabokat leszedegetve rágcsálni kezded. Az ebéd végeztével, mikor az összes vér a hasadba megy emészteni, eszedbe jut, hogy még tanulni kéne. Kinyitogatod sorra a könyveket és ilyen szaporasággal be is csukod, hiszen holnap reggel majd úgyis lemásolod valakiről. Ezután mikor összefutsz haverokkal, vagy elhelyezkedsz a tévé, esetleg a számítógép előtt.
A nap folyamán végre úgyérzed, már egészen felébredtél és végre tudsz figyelni. Hirtelen azt veszed észre, hogy lassan éjfél és leragadnak a szemeid. Egy gyors vacsi, majd egy zuhany és még egy óra szöszmötölés után bezuhansz az ágyba. Álmodban a matek tanárod feje hullig az égből és nem tudsz hova bújni előle és csak menekülsz és menekülsz. Mikor egyszer csak felébredsz és reggel az az érzés, hogy nem pihented ki magad. Így kelsz fel, félálomban szürcsölöd a kávét...

Lora, csak azt látsz, amit akarsz!

Jöjjön amit ígértem. Ajánlgatok nektek. Most épp azt ami a kedvencem!Remélem már sokan ismeritek ezt a filmet és nem nagyon kell bemutatni. De hamégsem, akkor sincs késő! :)

Egy máshonnan:
Van úgy, hogy a szerelem elvakít és van úgy, hogy vakon lesz szerelmes valaki. A megnyerő és jóképű étteremtulajdonos, Dávid (Fekete Ernő), magabiztos és lehengerlő stílusával meghódítja a nyílt és gyönyörű Lorát (Lucia Brawley), aki kiállítás-rendezőként dolgozik egy múzeumban.

Eközben Geri (Nagy Péter), Dávid szaxofonos öccse is szerelmes lesz a lányba, de bátyja kedvéért inkább háttérben marad. Egy tragikus baleset következtében útjaik elválnak, ám három év után Gerit és Lorát újra összehozza a véletlen: Geri fellép a zenekarával, Lora pedig borkóstolót tart a koncert szünetében.

Létezik szerelem első látásra, de ezt az ember nem a szemével, hanem a szívével látja meg. A film egy ilyen szerelem története, az élet minden mosolyával és bánatával, a sors fanyar iróniájával és kifürkészhetetlen útjaival.
Az érzéki Lora és az érzékeny Geri egymásnak vannak teremtve, de a szerelmükhöz vezető úton ott az áruló barátnő, Betti (Szamosi Zsófia), a macsó báty emléke, a zsémbes, vádaskodó apa (Lukáts Andor) és a segíteni akarásban is kotnyeles nagynéni (Lázár Kati). Jelen és múlt váltakozik a filmben, amelynek végére Lora végre mindent tisztán lát.





Egy tőlem:
Mikor először láttam a filmet, az osztályteremben ültem és közben tanultam a következő órára. Aztán becsengettek, úgyhogy ki kellett kapcsolni a tv-t de megfogadtam, hogy egyszer megnézem ezt a filmet az elejétől a végéig.Majdnem egy évet váratott magára ez az ígéret, de végül mégis csak megszereztem magamak a filmet.
És megérte! Azóta ez a kedvencem.
Magyar film, azt látjuk benne ami itthon van. Nem a mindig szépen sminkelt, csillogó embereket, nem a gyönyörű, gazdag városokat, nem tökéletes minden. Leginkább ez fogott meg a filmben. Olyan mindennapi környezetben játszódik. Meguntam már, hogy minden amerikai filmből árad a naiv tökéletesség. Nálunk nem ez van. Nálunk koszos utcák, lepukkant bárok, feltörekvő együttesek a lerobbant próbatermekben. Valahogy közelibb nekem ez a film. Jobban tudok hinni neki.
Ezen kívül a zene. Betettem ide is hallgassátok meg a nekem legjobban tetsző 2 filmzenét. Szerintem hangulatában nagyon jól illik a filmhez. Nekem a zene is nagyon fontos része egy jó történetnek.És ha már itt tartunk akkor még a történetet nem is említettem. Kétszer kellett megnéznem ahhoz, hogy össze tudjam rakni a két szálon futó eseményeket ami még színesebbé teszi az egészet.
Remélem kedvet csináltam annak aki még nem látta a filmet, és ti is elhatározzátok, hogy megnézitek egyszer. Remélem sikerülni fog, ahogy nekem is! :)



Fekete Teve

Újra

Új blog, új remények! Nem az első amit elkezdek, de mivel senkit se érdekel ezért abba is hagyok. És ilyenkor próbálok megújúlni mint most. Kérdezheted, hogy minek erőlködök egy sajáttal, mért nem olvasom és kommentelgetem csak másokét, tanulva abból, hogyan kell jó és érdekes blogot írni. Talán egyszer..
Mit is akarok én most itt?
-> Ajánlani pár dolgot amit érdemes lenne megnézni. Ami engem is érdekelne. Zene, film, program vagy akármi más.
-> Néha elmélkedni dolgokon amik eszembe jutnak. De vigyázat, az csak erős idegzetűeknek! :P
-> Van egy történet vázlatom is amin már régóta gondolkodom, hogy jó lenne megírni és közzé tenni valahol. Itt jó helye lenne szerintem. Csak félek tőle, hogy sokat várok tőle, és nem úgy siekrül ahogy szeretném.

Ennyi.

Fekete Teve